Szeretne emlékezetesen elbúcsúzni a Tranabttól

Petivel a Trabanthoz fűződő legszebb emlékeiről és az egyelőre még képlékeny jövőről beszélgettünk.

Egy szomorú hírrel kell szolgálnunk a kétütemű autó szerelmeseinek…

Sajnos igen, a hír igaz. Fájó szívvel, de elbúcsúzunk a Trabanttól. Lenyugdíjazzuk, pihenni fog.

Milyen élményeket adott neked a 601-es az elmúlt években?

Nagyon sok és felejthetetlen élményt adott nekem, nekünk ez a kis autó. Szinte mindent, amit elértem eddig ebben a sportban neki köszönhetem. Főleg, hogy az első hivatalos és olyannyira vágyott SP rendszámos autóm is ő volt.

Sok ismeretséget, barátságot, versenyt, kalandot mind-mind ez a Trabant adta nekem. Vele mentem először a “nagyok” közt, legendás pályákon.

Mi volt a legnagyobb kalandod ezzel a kis autóval?

A legnagyobb kaland talán a Salgó Ralin volt mikor titokban etapon kiálltunk tankolni egy benzinkúton, mert már alig volt benzinünk és ott tönkrement az áramtalanítónk. Ott a kúton kellett improvizálnunk a helyzetet, miközben a záró autó elhaladt előttünk. Ezt kellett megoldani, áramot faragni a kocsira, megelőzni észrevétlenül a záróautót és nem kikésni a következő gyorsasági rajtjából.

Az utolsó versenyen azért szeretnél szépen búcsúzni Tőle?

Mindenképp szeretnék emlékezetesen elbúcsúzni, élményautózni felhőtlenül boldogan és élvezni a nézők szeretetét.

Miért jutottál erre az elhatározásra és merre tovább?

Hmm, ez egy jó kérdés, de leginkább azért, mert annyira a szívemhez nőtt, hogy nem szeretném kockáztatni és összetörni a semmiért. Ugye nincs kategóriánk, egyedül vagyunk, nincs kivel versenyezni, bár ebben az évben így is sikerült a P11-es kategória harmadik helyen, aztán mégis – szerintem vitathatóan (de ez már nem érdekel) – negyedik helyen zárni az évet, egy ponttal lemaradva.

A NÉZŐK SZERETETÉT KAPTUK, AMI A LEGJOBB ÉRZÉS VOLT SZÁMUNKRA, DE IGAZÁBÓL ITT PONTOT IS TEHETÜNK.

Igazából ezen érzelmek összessége hozta ezt a döntést. A hogyan továbbról még folynak a tárgyalások. Imádom ezt a sportot, az életem, szeretnék még menni, szeretnék fejlődni. A Trabant hozta nekem Bútor Robi barátságát is és bár neki most nagyobb gondja van, mint nekem, de mégis segít a tanácsaival. Ha megyünk, akkor én csak gyári autóval szeretnék menni. Most ezen dolgozunk, egyelőre többet nem mondhatok, de remény van, a többit meg majd odafent eldöntik.

Mit üzensz azoknak a pilótáknak, akik Trabival szeretnének versenyezni a jövőben?

Sok-sok kitartást és ami a legfontosabb, hogy ha versenyezni is akarnak – nem csak a nézőknek menni -, akkor készüljenek fel, nem mindig igazságos és szép ez a sport. Ha nem tudja ezt valaki feldolgozni, akkor ne menjen bajnokságot.

Nem félsz attól, hogy a jövőben Kiss Péter nevét már mindig a Trabival együtt fogják emlegetni?

De igen, sokan biztosan majd el is pártolnak tőlem és el is felejtenek, már nem leszek olyan érdekes. Próbálok rákészülni lelkileg, de szeretnék minden téren fejlődni. Persze nem tudom, hogy fog ez sikerülni, most tényleg nem tudom mi lesz. Sok még a kérdőjel. Meglátjuk mit hoz a jövő, reménykedem, szeretnék még versenyezni!